Galgóczy János

Galgóczy János (Sajó-Galgóczi és ecsegi),

Nyugalmazott biztosítási hivatalnok, Galgóczy Gábor Lápafői ref. lelkész és Szikszai Eszter fia, Galgóczy Károly a Magyar Tudományos Akadémia tagjának testvér öccse, szül. 1838. június 1. Nagy-Kőrösön Pest megyében.

Tanult ugyanott és 1854-ben a poétikát (VI. osztályt) Arany János alatt végezte; azután Gyulán kereskedő lett; de 1858-ban, az Első magyar biztosító társaság megalakulásakor, ahhoz lépett át Pesten, írnokképen; 1865-től 1874 végéig a Victoria erdélyi biztosító-társaságnak vezértitkára volt szintén Pesten. Azután az irodalommal foglalkozott 1879. októberig, mikor a magyar-francia biztosító társaság pesti főügynökségének titkára lett és itt működött 1893. jún. 30-ig, midőn nyugalomba vonult, Budapesten élt, ott is halálozott el az 1900-as évek elején.

Humorisztikus költeményeket irt a 70-es években névtelenül vagy G. Jeggyel az Üstökösbe és más humorisztikus lapokba, többi közt paródiákat Arany János Tetemre hívására, Garay Obsitosára stb.

1875-től 1879-ig az Ellenőr bel munkatársa volt; ő szerkesztette a lap nemzetgazdasági rovatát s irt abba a vasút-, pénzügy- és biztosításügyről. Cikkei a Nemzetgazdasági Közlönyben (1876. A közgazdasági alkudozások történetéhez, a negyvenmilliós bankadósság és Beöthy Leó, Nemzetlét (Bpest, 1876) ismertetése); irt a Pester Loydba is (1880. a vasutakról.)

Munkája: A magyar vasutak. Bpest, 1878. (Különnyomat az Ellenőrből.)