Földrajzi elhelyezkedés
Lápafő Somogy és Tolna megye határán, a Dombóvári kistérségben található. Közúton több irányból is megközelíthető, vasútállomása nincs, rendszeres autóbuszjáratok kötik össze Dombóvárral. A település a Külső-Somogyi dombság területén, a Körtvélyesi-patak és a Rigói-árok összefolyásánál fekszik.
A terület őskori és római kori múltja
A mai Lápafő területe már a kelta és római korban is lakott volt. A határban talált római pénzérmék és egyéb leletek bizonyítják a korai megtelepedést. A honfoglalás utáni időkből, az Árpád-korból is kerültek elő pénzérmék.
A település neve és eredete
A település nevét a réten folydogáló Lápa-patakról kapta. A középkorban a falu neve Vápafő alakban fordult elő, a mai forma először 1524-ben jelent meg. A név a vápa (sekély mélyedés, lápos terület) és a fő (fej) szavak összetétele – jelentése: „a láp feje”.
A hagyomány szerint létezett egy régi, mára elpusztult település is, amely szintén a Lápa-patakról kapta nevét.
Középkori településtörténet
A környék már a középkorban is sűrűn lakott volt. Lápafő szomszédai: Várong, Hor, Onár, Borjád, Almás és Merse. A települést átszelte a Simontornya–Zákány közötti út, így a falu nem volt elszigetelt.
A 14–15. századból több okleveles említés is fennmaradt, köztük birtokperek, adózási feljegyzések és nemesi családok nevei. A középkorban templom és vízimalom is állt a településen.
A török hódoltság ideje
A falu a budai pasalik, azon belül a koppányi szandzsák része lett. A lakosság egy része helyben maradt, mások időszakosan elmenekültek, de visszatértek művelni földjeiket. A 16. századi török összeírások 10–12 házat említenek.
A hódoltság idején Lápafő reformátussá vált, és a környék egyik fontos protestáns közössége lett.
A falu pusztulása és újratelepülése
A régi Lápafő a kuruc időkben (1690–1710) elpusztult. A mai település az 1710-es években kezdett újra benépesülni, főként Zala és Vas megyéből érkező református telepesekkel. 1719 körül már állandó lakossága volt.
A 18. században a település ismét református központtá vált, különösen II. József türelmi rendelete után.
A református egyház története
A 18–19. században a gyülekezet jelentős építkezéseket végzett:
- 1785 – felépült az új református templom
- 1804 – új harang készült
- 1831 – 324 kg-os harang öntése
- 1843 – megépült a templomtorony
- 1900 – a templom teljes felújítása, új torony és nagyharang
A gyülekezet életét részletes feljegyzések dokumentálják, lelkészek és tanítók hosszú névsorával.
A 19. század végi életviszonyok
A lakosság főként mezőgazdaságból élt. A gazdák társadalmi rangját a birtok nagysága határozta meg (telkes, fél-telkes, negyedes gazda stb.). A század végére a településen iskola, paplak, tanítói lak és több gazdasági épület is működött.
1900-ban Lápafő lakossága 346 fő volt.
A 20. század története
- A két világháborúban a falu több lakója is szolgált, a hősi halottak neveit emlékmű őrzi.
- A kitelepítések elkerülték a települést.
- 1954–55-ben alakult az első termelőszövetkezet, majd 1960-ban az Aranykalász Tsz.
- 1968-ban Lápafő és Várong közös szövetkezetté vált.
- 1970-es évek: közigazgatási körzetesítés, Lápafő Szakcshoz került.
- 1989-ben megalakult az önkormányzat.
Híres személyek
Sobri Jóska, a híres betyár, aki 1837-ben Lápafő határában vetett véget életének.
- Galgóczy Károly (1823–1916), mezőgazdász, gazdasági szakíró, az MTA levelező tagja.
Lápafői Mária‑szobor
A lápafői határban, a Szakcs felé vezető út mentén áll a 19. század első negyedéből származó klasszicista Mária‑oszlop, amely a település egyik legrégebbi vallási emléke. A mészkőből készült szobor eredetileg egy út menti katolikus kegyhely volt, amelyet a helyiek „Mária képe” néven ismertek.
Az 1960‑as években a szobor súlyosan megrongálódott: Mária fejét leverték, és az alkotás évtizedeken át csonkán állt a szakcsi út mellett. 2019-ben Lápafő önkormányzata kezdeményezte a helyreállítást, amelyet Tövisháti András restaurátor végzett el. A felújított szobrot 2019. május 18‑án áldották meg és állították fel ismét eredeti helyén.
A szoborhoz egy helyi legenda is kapcsolódik. A történet szerint Takács Pál kisnemes szépséges lánya, Mária beleszeretett egy jobbágyfiúba, ám a szülők megtiltották a kapcsolatot. A kétségbeesett lány a kútnál vetett véget életének, és a család az ő emlékére állíttatta a Mária‑oszlopot.
Lápafő napjainkban
A település lakossága az elmúlt évtizedekben csökkent, ma mintegy 180 fő él itt. Óvoda és iskola nincs, a gyerekek Szakcsra járnak. Az orvosi ellátást közös körzet biztosítja. Az önkormányzat az elmúlt években több felújítást végzett (kultúrház, rendelő, ravatalozó, járdák).
A falu csendes, természeti környezete miatt vonzó, több külföldi család is vásárolt itt ingatlant.